Képzések

KREATÍV ÍRÁS
2020. szeptember 14. hétfő 19:00

KREATÍV ÍRÁS
MINDEN HÉTFŐN 19.00-22.00
A tanfolyamot vezeti: Lackfi János József Attila- és Prima Primissima-díjas író, költő

Mit művelnek ezek a Marczin Kreatív Írás címén? Zsebre vágják Budapestet, néha felcsilingel a kabátjukból egy villamos vagy felbődül a hajukban egy hajó. Bébiszitterkednek, ügyelnek az Univerzumra, ne fázzon meg, egyen rendesen, kapjon színezőt, aludjon időben. Van egy csendgyűjteményük – gombostűre tűzve két szerelmes sóhaj közti csend, vészjósló csend, ámuló, lélegzet-visszafojtott, vihar előtti, halál utáni. Tél közepén nyaralnak fejben – legkékebb tenger, legfinomabb homok, kagylóropogás mezítláb alatt. Csodásan rettegnek, mert az jó, olyan kis félőlény az ember! Flörtölnek minden következmény nélkül. Digitális szülői értekezletre járnak, vakrandiznak, szobatudóst tartanak ketrecben, feltételes szabadlábra helyezik őket, szószörnyeket tenyésztenek, tetovált gasztróban utaznak.
Vígan elvannak, miközben mindenki más nyomorog... Hát emberek ezek?
És téged is szeretettel várnak! Na, már csak ez hiányzott! 

Közösségben írni jó buli, tartsatok velünk!

2020 őszi félévében ÁCS JÓZSEF, CSUKÁS ISTVÁN, LAURENT DÉMOULIN, IZSÓ ZITA, KÁNTOR PÉTER, KOVÁCS ASZTRIK, MARKÓ BÉLA, HENRI MICHAUX, NÉMETH BÁLINT, NÉMETH ZOLTÁN, ORAVECZ IMRE, ANNE TALVAZ, TERÉK ANNA, VIDA GÁBOR művei alapján írunk. 

SZEPTEMBER 14.
ANYÁRÓL LÁNYRA, APÁRÓL FIÚRA
Mit adunk tovább? Azt, amit kaptunk? Nagyapád már lepofozott volna! Becsüld meg magad! Mars be a szobádba! Fiúkkal vigyázzál! Lányokra vigyázni kell! A fal adja a másikat! Láttál már küszvágó csért, fiam? Látod, annyi lisztet teszel bele, amennyit felvesz! És mi az, amit biztos nem adunk tovább? Mi minden közlekedik nemzedékek láncolatán keresztül. Ezt fogjuk megírni! 

SZEPTEMBER 21.
LEVÉL EGYKORI SZERELMEMTŐL
Hogy mi áll benne? Még mindig vigasztalhatatlanul szeret? Hogy úgy, mint ő meg én, soha más? Hogy az emberiség történetében páratlan? Hogy a szenvedély kiégeti a papírt? Vagy, hogy félreértés volt? Nem is úgy és nem is annyira? Hogy azóta boldog, mióta nem velem? Vagy azóta boldogtalan? Vagy se boldog, se boldogtalan? Mint ahogy velem is lett volna? Most akkor hogy van ez? Nézzük meg közelebbről! 

SZEPTEMBER 28.
AGRESSZÍV ALTATÓ
Aludj már, te kis taknyos! Alszik a bogár, a darázs, az atomreaktor, a konkordancia-táblázat, az árvízvédelmi ütemterv, a biológiailag lebomló nejlonok stószai. Alszik a jó bácsikban a rosszaság, a perverz bácsikban a perverzió. Lehet, hogy az nem is alszik, most indulnak portyázni. De te aludj! Mikor ér anyuci az idegei végére? Mikor csap át az aggodalom ijesztgetésbe? Normális ez a gyerek? Normálisak vagyunk? 

OKTÓBER 5.
AZ ANGOL KIRÁLYNŐ BOLDOGTALANSÁGA
A nagy emberek, ugye, mind boldogok? És mi hozzájuk képest vagyunk boldogtalanok? Vagy mi vagyunk boldogok, és ők kevésbé? Mert mi felnézhetünk rájuk, de ők kire nézzenek? Nincs tovább felfelé… Vagy mindenki úgy és annyira boldog és boldogtalan, ahogy tőle telik? És ez nem függ a státusztól? Tényleg, mi közöm van nekem a celebek boldogságához? Semmi? Minden? 

OKTÓBER 12.
DRÁGA ÖREG ROKONOK
Csak ne lennének már olyan kibírhatatlanul merevek! Vagy olyan pofátlanul lazák! Mégis mit képzelnek! Se velük, se nélkülük! Egy vérből valók vagyunk… Úristen, én is így festek kívülről? Mint ez a szegény? Vagy gazdag, csak zsugori? A paranoiáival? A paranoiáimmal? A paranoiáinkkal? A szokásainkkal, az ízeinkkel, a vicceinkkel, a szavunk járásával, a csapatösszetartással, a csapatszéthúzással. Jézusom, micsoda banda! 

OKTÓBER 19.
HÉT KRAJCÁR ÚJRATÖLTVE
Keress te is pénzt! De mit kezdenénk hét krajcárral? Mire költenénk? Hogy találnánk meg? A pénzkeresés játéka, egzisztenciális remegése Jézus példázatától Móriczon át máig. Mi függ ennyi vagy annyi pénztől? És hova bújhatott? Vagy én hova bújtam előle? Én vagyok az a pénz? A megkeresésére fordított időm, erőm? Hol váltanak efféle valutát? 

OKTÓBER 26.
ORR-BESZÁMOLÓ
Haraptátok már a valóságot? Úgy, hogy az orrotokba fusson az íze? Hogy az ínyeteken robbanjon az illata? Mohón, mint egy ragadozó… Egész létezésünk íztérkép, illattérkép, ősi ösztönökbe ivódott lenyomatokkal. Zabáljuk fel gyorsan a jussunkat, jelent, múltat, jövőt! Rágjuk át magunkat az univerzumon, egészen a savanyócukorka-zamatú csillagokig! 

NOVEMBER 2.
JÁTSSZUNK VÉRKOMOLY HÁBORÚSDIT!
Oké, a háború tényleg nem vicc… No de hogy tudnánk mi azt megírni, békében elsatnyult nyamvadékok? Azt csak a barázdált arcú gépkarabélyosok tudják, a foggal kézigránát-gyújtószeget kitépők, az edzettek, a vérszomjasak, a profi harcművészek. Hát nem. Írni az is tud róla, aki nem élte át. Pontosabban most fogjuk átélni, beleélni, beleírni magunkat. Hiszen ott voltunk mi is! Nagyszüleink génjei mélyén… 

NOVEMBER 9.
VETERÁN-TALÁLKOZÓ
Emlékszel? Együtt lőttük a pártházat… Mikor, melyiket? Hát! Mikor melyiket… Bizonyos kor felett már mindenki ismerős. Már mindent láttál. Nincs új a nap alatt. Csak a Cavinton gurul el néha. De elkapjuk, nem hagyjuk veszni… Elő azokkal az emlékekkel, nem szaladhatnak el csak úgy. És ha két veterán találkozik, ott aztán szem nem marasd szárazon! Hej, a régi idők! (Csak úgy jelzem, 2020 is lesz egyszer régi idő.) 

NOVEMBER 16.
ÁRULÁS MESTERFOKON
Hogy te nem vagy áruló? Nem is voltál, nem is leszel? Inkább a halál? Na, persze, hiszi a piszi. Ez itt az Elárult Tárgyak Osztálya, és jó kis lista van itt a te neveddel. Barátságok, szerelmek, ügyek, igazságok, akad itt minden. Csak tessék vájkálni, kis kéjes fájdalommal. Mind ezt mondják, kérem szépen, hogy nem is mazochisták, aztán csak rákapnak az ízére. De még hogy! 

NOVEMBER 23.
HOGYAN IRTSUNK EMBERT?
Túl sok a kellemetlen fickó, ragadnak, tapadnak, komiszkodnak, kóstolgatnak, bosszantanak, betesznek? Tuti módszerünkkel egyszer s mindenkorra megszabadulhatsz tőlük! Jaj, ne mondd már, hogy neked nincsenek ellenségeid! Egyem a zúzádat, el is higgyem! Mert egy angyal vagy! Sőt, egész angyalkar! Na, gyerünk, nekem megsúghatod, kik azok, köztünk marad… Így, ni. Tudsz kártyával fizetni. És most mutatom, hogyan indul a daráló. Aztán elfordulok, nem láttam semmit, nem hallottam semmit. 

NOVEMBER 30.
A LEPKÉKET MEGÖLIK, UGYE?
Tanárnő, kérem, a Pisti már megint halálosat játszik! Pedig, ugye, nincs is halál? Vagy ha mégis, hát feltámadunk mindannyian… A lepkék is, ugye? A kis cukik… A halál, az felnőtt dolog? Nem gyereknek való? És a halott gyerekek? Nekik se való? Mi lesz mai órán? Ölés vagy meghalás? Mindenképp izgalmasan hangzik. De ugye, el tetszik mondani az igazat? Semmi mese, okés? 

DECEMBER 7.
KEGYETLEN BALLADA
Elmegy az író az Isten háta mögé. Mert az orra előtt már semmi nem történik. Jó kis tömény izgalmakat keres az író a leszakadt vidéken. Ahol még nyersek az indulatok. Ahol még vannak szétivott arcú öreg kavbojok. Lázadó Robin Hoodok. Keserves sorsok. Kiapadó kutak. Véres bűnesetek. Ott, ahol még a légy is helyben repül. Ahol a madár se jár. Ahol minden nap ugyanolyan. Kivéve azt a napot, amikor megtörténik. Hogy micsoda? Az író megírja. 

DECEMBER 14.
FREDDY MERCURY VIZET ÁRASZT
Lássuk csak a zenetörténeti pillanatot, mikor a Queen énekese tenyerébe írta, és a levegőbe intonálta: Thaaavaaaszii széjl wíízet áááraszt! Kinek a vize és kinek a tavasza? Magyar víz angol ecsettel? Angol tavasz magyar szemmel? Mit rejt egy ilyen pillanat? Ősi kuruc átkot és nyugati távlatokat? Mély magyar mélabút és ködös angol borongást? Szerelmet, madarat, áradást, fájdalmat, örömöt? Kinek a fájdalma, kinek az öröme? Honnan jön és hová megy? Elcsípjük, addig éljünk!

Vissza
Információ

Részvételi díj: 3000 Ft / alkalom

Jelentkezés, információ: Sipos Ildikó 
(06 1 212-2820; sipos.ildiko@marczi.hu)